|
|
A föl-földobott kő
Ady Endre
A FÖL-FÖLDOBOTT KŐ
Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbúsong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.
Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.
Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomorúan magyar.
Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.
És, jaj, hiába, mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék
Százszor is, végül is.
(1909)
 Ady Endre a 20. század első évtizedében éveket töltött külföldön, főként Párizsban. A föl-földobott kő szimbólum. A szimbólum jelkép: olyan költői kép, amely képzeletünknek egy tárgyat mutat, de gondolkodásunk számára valami egyebet is kifejez. Ez a szimbólum képzeletünknek egy fel-feldobott követ mutat, mely mindig visszahull, értelmünknek azonban a hazájától el-elszakadó, majd mindig vissza-visszatérő költőt jelenti. A vers a haza törvényszerű, akart és akaratlan vonzóerejét fejezi ki.
A szimbólumokkal élő költészetet szimbolizmusnak nevezzük. A stílusirányzat követőjét — így Adyt is — szimbolistának mondjuk.
|
|
|
