Az ANYAORSZÁGI, HATÁRON TÚLI ÉS A KÜLHONI MAGYAROK (B. I.)
 A történelmi sorsfordulók nyomán Magyarország magyarok által benépesített
területe és határai kisebb-nagyobb mértékben változtak. Különösen a XVI-XVIII.
században, előbb a Török, majd az Osztrák Birodalom térhódítása: Erdély
önállósítása, a maradék Magyar Királyság és a Török Hódoltság kialakítása,
Magyarország államigazgatásának megosztása okozott súlyos problémákat. A három
évszázadon keresztül húzódó egységesülési és függetlenségi harcok főként a
magyar etnikumot sorvasztották, életerejét gyöngítették. A velünk együtt élő
nemzetiségek viszonylag jobban fejlődhettek, folyamatos népi utánpótlást kaptak
a Kárpáton túli, szomszédos román, szláv és germán közösségekből. Ezt a
folyamatot tükrözik a Kárpát-medence történeti népességstatisztikai mutatói,
amelyek szerint a magyarok száma és aránya a XV. század végén 4 millióra tehető
és háromnegyed részét alkotta a medence népességének, ez két évszázad múlva a
felére esett vissza.
A legsúlyosabb veszteség azonban az első világháborút lezáró békeszerződés nyomán érte nemzetünket, amikor trianoni békediktátum megalkotói, a győztes antanthatalmak képviselői az ország területének 67,3%-át, népességének 58,4%-át, erdeinek és
ásványkincseinek nagy részét elvették és a környező országokhoz csatolták,
megbontva a Kárpát-medence geológiai és vízrajzi egységét. Az elcsatolt területekkel együtt az új határokon túlra került a korabeli magyar népesség egyharmada, mintegy három és félmillió magyar nemzetiségű ember is, akik őshonosak voltak ott. Az elmúlt században alakult ki a magyar nemzet megosztott részeinek alábbi megnevezése:
- Anyaországi magyaroknak
nevezzük nemzetünk azon tagjait, akik a trianoni országba kerültek, a
Magyar Köztársaságban élnek.
- Határon túli magyaroknak a
magyar államtól a trianoni határokkal elcsatolt területeken, őshonos lakosként,
szülőföldjükön élő honfitársainkat nevezzük.
- Külhoni magyaroknak azokat
a nemzettársainkat nevezzük, akik Magyarországról és a Kárpát-medencéből
— jobb életlehetőségeket keresve — önszántukból külföldre vándoroltak. Közéjük
tartoznak az emigránsok is,
akiket politikai nézeteik, vallási vagy nemzetiségi hovatartozásuk, a
szabadságküzdelmekben vállalt szerepük miatt a hazából elüldöztek, vagy
akik maguk és családjuk életét mentve elmenekültek, külföldre szöktek, s
ott megtelepedtek.”
|
